by eckerkaresz

Slides
18 slides

Babits Mihály és Szabó Lőrinc Kőszeg.pptx

Published May 13, 2014 in Business & Management
Direct Link :

Babits Mihály és Szabó Lőrinc Kőszeg.pptx... Read more

Read less


Comments

comments powered by Disqus

Presentation Slides & Transcript

Presentation Slides & Transcript

Babits Mihály és Szabó Lőrinc „Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt. Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt.”(Szabó Lőrinc: Babits)

Mester és tanítványBabits MihálySzekszárd1883. november 26.Szabó LőrincMiskolc1900. március 31.

Az első versekSzabó Lőrinc a Nyugat költőiért rajongó gimnazistaként küldte el első verseit Babitsnak, de választ nem kapott. Amikor később egy verseskötet hátlapján meglátta Babits fényképét, nem is találta szimpatikusnak a szigorú, tanáros külsejű férfit, egy híres költőtől forradalmibb külsőt várt volna el.

1918.Szabó Lőrinc 18 évesen, úgy érkezett meg Debrecenből Budapestre, mintha Párizsba jutott volna el. Vágyak, remények éltek benne, s ezek beteljesülését látta első sikereiben, Babits barátja, Tóth Árpád munkatársa lett.

A fordításokSzabó Lőrinc, Babits Mihály és Tóth Árpád hárman fordították le a múlt századi költő, Baudelaire, gyűjteményes verskötetét, a Fleurs du Mal-t. Ez a fordítás nemcsak Baudelaire bemutatása, hanem a századelő magyar versnyelvének a szecessziónak összefoglaló emlékműve lett.

A tanárSzabó Lőrinc összeszedte a bátorságát és hóna alatt a kézirataival a Nyugat szerkesztőségében kereste fel tanárát. Babits egy hetet kért a versek elolvasására, Lőrinc pedig rettegve várta albérletében az ítéletet, úgy érezte, egész későbbi költői karrierje a következő találkozástól függ majd.

A tanítvány„Akkor hát szerdán, nálam, öt felé.”A fiatalember ebből a rövid mondatból megértette, hogy Babits még nem tekinti kész költőnek, de mert tehetségesnek tartja, tanítványául fogadja.

A találkozásHa a szerkesztőségi találkozás nem is, ez a látogatás csakugyan meghatározta Szabó Lőrinc egész későbbi költői pályáját. A beszélgetés a versek körül forgott, s nemcsak az idősebb, hanem a fiatalabb költő is tudott újat mondani a másiknak. Szabó hívta fel Babits figyelmét a német Stefan George költészetére, Babits pedig angol költők verseit adta a fiatalember kezébe. Néhány óra múlva már pertut is ittak, s mint mester és tanítványa álltak fel az asztal mellől. 

A tanársegédNem sokkal később Szabó Lőrinc Babits tanársegédjeként kezdett dolgozni az egyetemen. Az órák mellett a Reviczky utcában várt rá az igazi tanulás, ahol Babits angol költőket fordíttatott tanítványával. Együtt nevettek azon, hogy az olvasott szöveg helyes kiejtését a tanár sem ismeri. „Úgy látszik, hagyomány Arany óta” – mondta Babits – „hogy magyar költőnek néma tudomány maradjon Shakespeare nyelve!”

Baudelaire fordításSzabó Lőrinc mesterének köszönhette, hogy a fordításokon keresztül kipróbálhatta és elsajátíthatta a legkülönbözőbb kötött versformák használatát. Hamarosan még több idejük maradt a közös tanulásra, mivel a Tanácsköztársaság bukása után Babitsot kitették tanári állásából, s ezzel a tanársegédi munkának is vége szakadt.

A költözésBabits végül 1920 nyarán felajánlotta tanítványának, hogy költözzön hozzá a Reviczky utcai lakásba. Szabó Lőrinc a kisszoba hivatalos albérlője lett, a költözésről még a rendőrségi lakcímbejelentés is fennmaradt. Csak a rezsiköltségekbe kellett beszállnia, s emellett némi titkári munka várt rá. Mester és tanítványa a következő időszakot szinte éjjel-nappal együtt töltötte.

A bírálat„Tulajdonképpen nem tanított; az én tapasztalataim szerint csak általánosságban és egészében bírálta a hozzá érkező kéziratokat és senkit sem segített olyan értelemben, hogy javított volna egy versen, vagy megmutatta volna a helyes megoldást.”

A nagy beszélgetésekÉjszakákat beszélgettek át, s a versek mellett a magánéletük titkait is megosztották egymással. Ezen a területen azonban inkább fordított volt a mester-tanítvány viszony. „Hónapokon át éjszakákat töltöttünk vallomásokkal.” Szabó Lőrinc nem sokkal ezután különös módon segítette hozzá mesterét a magánéleti válság megoldásához. Az ifjú költő ebben az időben egy nála öt évvel idősebb költőnőnek, Tanner Ilonának udvarolt, aki hamarosan a menyasszonya is lett. Az esküvő azonban elmaradt, Babits Mihály egy éjszakába nyúló beszélgetés során egyszerűen elkérte tanítványától annak menyasszonyát.

A házasságBabits Mihály és Tanner Ilona esküvője után Szabó Lőrinc még egy darabig a kisszobában élt, a házaspár nászútja alatt is ellátta a titkári teendőket. Hamarosan mégis megszakadt mester és tanítványa szoros kapcsolata. Ennek magánéleti és irodalmi okai egyaránt vannak. Tanner Ilona, immár Batbitsné Török Sophie-ként nehezen viselte, hogy volt vőlegénye a környezetükben él, és bizalmi viszonyt ápol a férjével.

A mester és tanítványa közötti szakítás azonban nem csak ezen múlt. Babits, aki a századfordulón még a forradalmi változásokat hozó, új költőnemzedék egyik legfontosabb képviselője volt, két évtized múltán már a Nyugat vezéreként, megkérdőjelezhetetlen irodalmi tekintélyként tűnt fel a legfiatalabb generációk szemében. Babits valóban rossz szemmel nézte, hogy az ifjú költők napilapokban publikálnak, s azt is, hogy direkt módon foglalkoznak közéleti kérdésekkel. A fiatal kritikusok ráadásul egyáltalán nem fogalmaztak visszafogottan, ha Babits Mihály költészetét kellett bírálniuk. Babits az új nemzedék vezérének Szabó Lőrincet tartotta, így őt látta a támadások mögött is. S bár Szabó semmilyen irodalmi irányzatnak nem volt vezetője, maga is úgy érezte új poétikai utakat kell járnia, s szakítania kell mesterével.

Baumgartner-díjHosszú évekig nem is beszéltek egymással, legfeljebb írásaikban üzentek egymásnak egy-egy kritikus, de azért a másikat nagyra tartó fél mondatot. Viszonyuk végül 1932-ben rendeződött, amikor Szabó Lőrinc Babits megbékülésének jeleként megkapta a Baumgarten-díjat. A mester-tanítvány viszony soha nem állt köztük helyre, de az egymás kölcsönös tiszteletén alapuló barátság igen. Babits halálos ágyánál köszöntek el egymástól.

MagyarázatSzabó Lőrinc az eset után három évtizeddel a különös megállapodás magyarázatát is megadta: „Én mint mesteremet egyszerűen imádtam. Akkor az életemet érte feláldozni egyáltalán nem lett volna számomra áldozat. Minden örömének örültem, minden kínja az én kínom volt. Segíteni akartam rajta.”

„Húsz év múlva, én? Nincs mit tenni, fáj! S a legvégén, te? Így rendeltetett. S én, ma s mindig? Nincs senkim kívüled.”(Szabó Lőrinc: Babits)